Novella 6. - Dekoratív karácsony!

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a különleges karácsonyi novella, amit ígértem. Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást nektek!

Véleményeket várok!

Esther xx

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Négy nap és karácsony. Az egyik kedvenc ünnepem az évben. Imádom a fenyő illatát, talán éppen annyira, mint feldíszíteni azt. Bár az idén semmi sem lesz olyan, mint régen. Eddig a barátommal töltöttem, de mivel fél éve szakítottuk, így ez megváltozott. A legjobb barátnőmhöz költöztem és együtt töltjük a szent estét. Együtt jártunk a képző művészetire és azóta a legjobb barátnők vagyunk. Mindig számíthatok rá, bármiről is legyen szó.

Most is hozzá tartok, a munka helyére. A város egyik legjobb kreatív-hobbi boltjában dolgozik. Mindig megkér, hogy csináljam meg helyette a kirakat berendezését. Valahogy az nem fekszik neki. Ez alkalommal sincs ez másként. Gyors léptekkel teszem meg a bevásárló központ felé az utat. Negyed óra séta után, az ismerős helyen találom magam. Olyan ez a hely nekem, mint a második otthonom. A második emeletet veszem célba, majd szembe is jön velem a Style Desing cégér.

- Szia Meg. - köszönök oda barátnőmnek, aki egy hatalmas doboz Télapó formájú kerámia figurát pakol a pultra.

- Na végre, Nelly. Mi tartott ennyi ideig? - kissé felháborodva kérdezi meg.

- Talán, ha nem a legutolsó pillanatban szóltál volna. - néztem rá szúrós szemekkel.

- Jogos. - mosolyog rám, megbánást színlelve.

- Na mit akarsz a kirakattal?

- Fogalmam sincs, rád bízom, de ezek legyenek benne. - adja a kezembe a Télapó figurákat.

- Oké. - csak ennyit mondok, majd néhány dolgot össze szedek az üzletből, amit még a kirakatba tehetek.

Fél óra múlva a kirakat igazi téli csoda világnak nézett ki. Megvoltam elégedve magammal. Meg, csak ámult, amikor megmutattam neki a kész kirakatot. Ez egy heppem, hogy csak akkor nézhetik meg, ha én úgy gondolom, hogy teljesen készen van.

- Basszus Nelly, ez kurva jó lett. - fejezte ki a véleményét Meg, csak úgy sajátos stílusában.

- Köszi. - mosolygok rá, bár kissé túlzásnak érzem a megnyilvánulását.

- Figyu, ki kell szaladnom pár percre, addig itt hagylak, ha nem gáz. - néz rám kérlelő tekintettel.

- Mi van? Nem Meg, nem hagyhatsz itt egyedül. - fakadok ki.

- Nem lesz semmi gáz, ilyenkor úgy sem szoktak vásárlók jönni. Kérlek. - sosem tudok neki ellenállni, ha így néz és ezzel ő is tisztában van.

- Oké, de nagyon siess. - kötöm a lelkére, majd magamra is hagy sietős léptekkel hagyja el az üzletet.

Amikor Meg már negyed órája sem volt sehol, kezdtem kicsit ideges lenni rá. Akkor pánikoltam, csak be igazán, amikor egy férfi lépett be az üzletbe. Amikor meglátott, csak egyszerűen rám mosolygott, majd felém irányította a lépteit. Azon kaptam magam, hogy nem tudom levenni róla a szememet. Szerintem még sosem láttam hozzá fogható férfit. Kidolgozott teste van és rakoncátlan göndör barna haja, ami tökéletesen keretezi vonásait. Amikor közvetlenül előttem állt, vettem észre, hogy mennyire szép zöld szemei vannak.

- Szia. Kérhetnék valami szép csomagoló papírt? - szólalt meg rekedt mély hangján.

- Szia. Persze. Milyenre gondoltál? - komolyan azt sem tudom, hogy miről beszélek.

- Valami pasztellre. - próbálom teljesíteni a késését és keresek neki csomagoló papírt.

- Ezekhez mit szólsz? - mutatok neki párat.

- Tökéletes köszönöm. - mosolyától a lábán is bele remeg.

- Hány darabot szeretnél?

- Nem tudom. - gondolkozik el.

- Mit akarsz becsomagolni?

- Téged. - válaszára felkapom a fejemet.

- Tessék?

- Semmi, azt hiszem kettő elég lesz. - válaszol, de az arcán egy sejtelmes mosoly ül.

- Rendben. - nézek le q pénztár gépre és fogalmam sincs, hogy kell használni.

- Segítek. - hallom meg a fülemben a suttogását, majd maga felé fordít.

Elkapja a kezemet és az ajtó felé húz, ahol elfordítja a kis táblát, így a bolt zárva felirata látható. Aztán olyan gyorsan húz egy belső helységbe, mintha csak égne a lába alatt a talaj. Ahogy beérünk, szembesülök azzal, hogy bizonyára a raktárban vagyunk a sok doboz miatt. Nem igazán zavartatta magát és az egyik ilyen dobozra ültetett rá. Magamat sem értettem, de nem akartam, hogy leálljon. Amikor lecsapott az ajkaimra, ez az érzés, csak még inkább fokozódott bennem. Élveztem a kényeztetését. A kezem önálló életre kelt és felfedező útra indult a testén. Lassan gomboltam ki a hanyagul begombolt ingét. Amikor lekerült a zavaró anyag a testéről,elém tárult a sok tetoválása, amik rettentő jól álltak neki. Körbe rajzoltam a madarakat a mellkasán, amitől megremegett.

- Tetszik? - teszi fel a kérdését.

- Kibaszottul. - ez most tényleg az én számból jött ki?

- Akkor ez még, hogy fog. - válasza után, nem tétlenkedett.

Leemelt a dobozról, hogy letudja venni rólam a mini ruhámat, amit egy könnyed mozdulattal meg is tett. Végig mérte a testemet és nagyot nyelve hajolt újra az ajkaimra. Hamarosan újra a dobozom ülve találtam magam, csak ezúttal már semmi sem takarta a bőrömet, míg rajta még mindig ott volt a nadrágja. De nem sokáig bírta, így gyorsan megszabadította magát a zavaró daraboktól mind kettőnk örömére. Aztán már magamban is érezhettem a merevedését. Gyors tempót diktált kezdettől fogva, így elérve azt, hogy az őrületbe kergessen. Amikor nyögések kezdték elhagyni a számat, rám nézett.

- Harry, csak, hogy tudd mit kell sikítani. - szakaira köpni nyelni nem tudtam.

- Nelly. - csakennyit tudtam kinyögni, míg Harry fokozta a tempót.

Nem kellett már sok egyikünknek sem és valóban egymás nevét nyögve lendültünk át a gyönyör kapuján.

Kapkodva öltöztünk fel, majd már az üzlet térben is voltunk. Harry rögtön az ajtóhoz ment és kinyitotta azt és a táblát is vissza fordította. Alig,hogy kifizette a csomagoló papírt, Meg jelent meg az ajtóban. Egyből elpirultam a történtek miatt. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző viselkedés.

- Harry, hát te? - amikor Meg megszólalt azt hittem meg fulladok.

- Csak benéztem és kellett pár csomagoló papír. - válasza végén rám nézett.

- Értem, akkor további szép napot. - köszönt el Harrytől.

- Nektek is. - köszönt el, majd amikor meg nem figyelt még vissza nézett rám és kacsintott majd az arcához emelte a kezét jelezve,hogy hívni fog.

- Ő meg ki volt? - kérdeztem meg Megtől.

- Ki? Harry? - csak bólintottam. - Ő az üzlet tulajdonosa.