Kedd van, így itt is az erre a napra ígért rész.
Remélem tetszeni fog, jó olvasást nektek.
Véleményeket osszátok meg velem, hogy tudjam érdemes tovább írnom, sokat segítenétek nekem vele.
Köszönöm nektek a 2874 megtekintést és remélem a héten túllépjük a 3000-et. :)
Pipálni és feliratkozni se felejtsetek el!
Eshter. xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jó éjszakát baby, valahogy csak arra tudok gondolni, hogy az ajkaim, miért nem érintették a tieidet. H xx
Amint eljutott Harry üzenete az agyam legeldugottabb zugaiba is, sikeresen fel is tudtam fogni a szavai jelentését. Megakart csókolni. Akkor miért nem tetted meg Harry? De, ami ennél is fontosabb, hogy én is megakartam Őt. Azóta is, csak azon kattogok, hogy miért nem tettem meg? Hiszen sok alkalmam lett volna rá, de mégsem léptem. Gyáva vagy! A hangnak most kivételesen igaza volt, egyet értettem vele, gyáva voltam, gyáva vagyok.
Valami válasz félét nekem is kéne írnom neki, de nem tudom megtenni. Akárhányszor a képernyőre nyomom az ujjam és írni kezdek, hülyeségek jönnek ki belőlem és törlöm az egészet. Ha számoltam volna, már biztos, hogy tíz felett tartanék a sikertelen kísérletekkel. Nem tudok tisztán és ésszerűen gondolkozni, ha a közelemben vagy, de úgy tűnik már, akkor sem, ha csak egyszerűen rá gondolok. Nem tudom mit tesz velem, de egy biztos, hogy ezt neki sikerült elsőként elérnie nálam. Őrületes mikre képes.
Neked is Harry, az ajkaid miértjéről nem tudok nyilatkozni, csak te tudhatod. A xx
Fél óra alatt, csak sikerült kiköhögnöm egy rövidke mondatot. Megtapsolhatom magam.
Fáradtan botorkálok el a fürdőig és lassan szabadítom meg magam a ruha daraboktól. Az is csoda, hogy nem alszok el állva, így nagy teljesítmény, hogy egyáltalán vállalkoztam arra, hogy lezuhanyozom. Tusfürdőmet a kezembe nyomva állok a meleg víz zuhatag alatt és próbálom nyitva tartani a szemeimet, amik folytonosan csukódnának le. Erőt kell vennem magamon, hogy ébren tartsam magamat. Nagy nehezen sikerül is megfürdenem, majd kilépve a zuhany kabinból, magamra csavarok egy törölközőt és kilépek a szobámba. Gyorsan magamra csapok egy toppot és egy francia bugyit és már az ágyban is találom magam. Az álom rögvest megtalál, alig, hogy leteszem a fejem a párnára, már a másik világban tudhatom magam, ahol egy zöld szem pár mosolyog rám.
Péntek.
Ma van a zártkörű buli, amiről a semmi is enyhe fogalom lenne, mert még, csak annyit sem tudok róla. Anna nem közölte velem ezt az információt, ami ha engem kérdeztek egy fontos tényező lenne, de ő tudja. Reggel magamra rángatom a ceruza szoknyámat és a korall színű blúzomat. A hajammal nem sokat törődök, így csak egy kontyba fogom össze és kifele menet felveszem a fekete balerinámat. Előre készülök, nagyon valószínű, hogy sokat kell, majd sétálnom. A hatalmas zebrán sétálva a telefonom ismételten csörögni kezd.
- Szia. - köszön bele barátnőm, akinek a hangját ezer közül is gond nélkül ismerném fel.
- Szia. - köszönök neki vissza, míg a legevő hiányommal küszködök.
- Nem kell segítség a kávézóban? - kérdése eléggé meglepett, nem volt arról híres, hogy dolgozni vágyna.
- Nem tudom még Zora, ha már bent leszek és többet tudok írok. - szaggatott szavaim remélem elérnek hozzá.
- Oké, akkor írj. Szia. - köszön el, majd a válaszomat meg sem várva, hallom a vonal sípolását. Szia.
Belépve Anna rohangáló alakja fogadott, amint egy dobozt próbál egyensúlyozni és nem elejteni azt. Elég lehetetlen vállalkozás ez egy két-bal kezes embernek és Annára ez nagyon is igaz volt. Amint meglátott mosolyogva nézett rám és intett a fejével a raktár felé. Egy szó nélkül mentem be és hoztam ki én is egy dobozt, ami igencsak nehéznek bizonyult. Nem csodálkozom, hogy Anna ennyire bénázik, ezek rohadt nehezek. Felküzdöm a pultra és kinyitom azt. Feliratok találhatóak benne, amiknek számomra semmi értelmük nincs. Kisebb ábrák és figurák is vannak benne. A legfurcsább a nagy betűkkel kiírt FOUR felirat, ami eléggé furcsa volt. Nem szokták, így kiírni a számokat. Anna felé néztem kérdőn, de ő csak megvonta a vállát és a Gratulálunk, ehhez a négy évhez! feliratot akasztotta fel az egyik ablak felé. Tényleg fogalmam sincs, hogy milyen parti lesz ez. Lényegében nem is érdekel, dolgozom és kész.
- Anna nem kell segítség? - kérdezem meg tőle, amikor már vagy negyed szerre fordul meg a raktár és az üzlet tér között.
- Elkélne, tudsz valakit? - kérdezi felcsillant szemekkel.
- Igen, Zorát. Ismered őt. - adtam tudtára a személy kilétét.
- Igen. Hívd fel, elkélne még egy kéz. - mosolyog rám, majd ismételten kikerül a látó teremből, amikor eltűnik a hatalmas lengő ajtó mögött, csak azért, hogy másodpercekkel később ismételten feltűnjön.
Gyorsan küldtem Zorának egy SMS-t, hogy, amint vége az előadásának jöjjön segíteni nekünk. Mivel, csak reggel van neki egy, így tíz körül már ide is fog érni. Már vagy két órája a dobozok tartalmával dekoráljuk a teret, de még mindig sehol sem tartunk. Rengetek a kihelyezni való dekoráció. Komolyan mondom, ehhez egy dekoratőrt kellett volna hívnunk. A dekorálás valahogy nem az én asztalom, egy lehetséges képben megtalálom a kompozíciót és a szép dolgokat, de azt nem tudom eldönteni, hogy egy képet melyik falra helyezzek ki vagy a bútoroknak, hol kell állniuk. Nemhiába az egy külön szakma. Nagyon nevettem, amikor Anna az egyik felirat fölrakása után mellé lépett és az asztal és a pad közé esett. Ő már annyira nem örült neki, hogy kinevettem, de egyszerűen nem tudtam abba hagyni a nevetést. Annyira vicces volt, ahogy próbált kimászni a szűk helyről és, amikor ezt csak négykézláb sikerült kivitelezni-e, még jobban elkapott a röhögő görcs. Anna, csak egy szúrós pillantást vetett felém, majd leporolta magát és a süteményeket kezdte az állványokra helyezni.
- Mi, olyan vicces? - jött egy hang az ajtóból.
- Jaj semmi, csak Anna közelről megvizsgálta az asztalt és a széket. - fordultam Zora felé, még mindig kissé kuncogva. Egyszerűen, ha vissza gondoltam a történtekre, egyből megint rákezdtem. Vége láthatatlan volt a helyzet.
- Kapd be. - jött Anna hangja a pult mögül, mire védekezően felemeltem a kezeimet.
- Mik ezek a feliratok? Az ott egy Londoni busz? - mutat Zora a piros emeletes buszra, ami az egyik ablakban lóg.
- Igen, ne is kérdezd, fogalmam sincs, hogy mik ezek. Ezeknek semmi értelmük. - állapítom meg.
- Hát nem sok van, az biztos. - nevet fel Zora.
- Nem. Gyere segíts, hozzuk ki a hideg tálakat. - mutatok a hűtő kamra felé, majd arra is vezetem a lépteimet, míg Zora hűségesen követi a tetteimet.
Az idő hamar elment és azon kaptam magam, hogy a parti mindjárt kezdetét veszi, alig fél óra múlva kezdődik és még sehol sem tartunk. Ha engem kérdeztek, kevesek lettünk volna ketten egy egész estés össze jövetel megrendezéséhez. Mint a mellékelt ábra is mutatja, igazam is lett, még úgy is, hogy Zora is itt van. El vagyunk havazva. Eléggé idegesítő, hogy konkrétan fogalmam sincs kik is lesznek ezen a bizonyos partin, de nemsokára kiderül kikért is szenvedtünk ennyit.
A raktárból kijőve, hatalmas tálcával a kezemben egyensúlyozok. Éppen letettem a maffinokat, amikor az ajtón lévő kis csengő jelezte, hogy érkeztek a kávézóba. Felnézve nem várt személlyel találtam szembe magamat. Amint közeledni kezdett felém a lábaim remegni kezdenek alattam, félő, hogy cserben hagynak és össze esem. Féloldalas mosolya, csak egy újabb ok, a szívem ezerrel kezd száguldani. Ajkai elnyílása jelzi számomra, hogy beszélni fog.
- Szia, Baby. - szív döglesztő mosolya egy percre sem hagyja el vonásait.
- Szia, Harry. Ne haragudj, de hivatalnoknak belépni tilos. Zártkörű rendezvény van ma este. - dadogva adtam tudtára, hogy tilosban jár.
- Baby, én vagyok a megrendelő. - simít végig az arcomon, mire jóleső sóhaj szakad ki belőlem. A keze az arcomon teljesen lebénított, ködöt vont az agyamra és teljes sötétséget az elmémre. A szavak megformálása is komoly gondot okozott, sőt egyáltalán nem ment. Az ajkaim szóra nyíltak, de semmi sem jött ki a torkomon, elnémultam. Némává tett, pusztán azzal, hogy a keze az arcomhoz ér. Lassan, nagyon lassan kényszerítenem kell magam, hogy megszólaljak. Ha ez nem lenne rettentő nehéz feladat.
- Szia, Harry. Ne haragudj, de hivatalnoknak belépni tilos. Zártkörű rendezvény van ma este. - dadogva adtam tudtára, hogy tilosban jár.
- Baby, én vagyok a megrendelő. - simít végig az arcomon, mire jóleső sóhaj szakad ki belőlem. A keze az arcomon teljesen lebénított, ködöt vont az agyamra és teljes sötétséget az elmémre. A szavak megformálása is komoly gondot okozott, sőt egyáltalán nem ment. Az ajkaim szóra nyíltak, de semmi sem jött ki a torkomon, elnémultam. Némává tett, pusztán azzal, hogy a keze az arcomhoz ér. Lassan, nagyon lassan kényszerítenem kell magam, hogy megszólaljak. Ha ez nem lenne rettentő nehéz feladat.
- Miért nem mondtad, hogy te rendezed? - kérdeztem rá, amikor felfogtam, hogy Ő neki lesz ez a parti.
- Talán azért nem, mert fogalmam sem volt róla, hogy itt dolgozol. Valahogy a múltkor ez kimaradt a beszélgetésből. - állapította meg a tényt, hogy nem közöltem vele hol is dolgozok.
- Ez igaz. Várj, akkor ide akartál elhívni? - jutott eszembe, egy korábbi meghívása.
- Igen, de úgy látom mégis elértem, hogy itt legyél. - kacsintott rám.
- El, bár muszájból vagyok itt. - mosolygok rá, majd kisétálok a pult mögül.
- A lényeg, hogy mégis, csak velem leszel. - vezette végig a tekintetét testemen, majd megnyalta az alsó ajkát. A tette engem egy nagy nyelésre késztetett. Vágy keltő volt a mozdulata, nagyon is. A testem lángolni kezdett már, csak attól is, hogy Őt nézem.
- Igen. - mondatomat a hatalmas zsivaj szakította félbe, amikor rengeteg ember özönlött be a kis kávézóba.
Sokukat felismertem, hiszem híresek voltak. Ott voltak a többiek is, a One Direction négy másik tagja. Zayn, Liam, Louis és természetesen a szőkeség, Niall is. Egyből elfoglaltak egy asztalt és intettek Harrynek, hogy csatlakozzon hozzájuk. Még utoljára rám vetette szexi mosolyát, majd magamra hagyott a kábulatommal. Néztem a temérdek embert, akik véleményem szerint egytől egyik hírességek voltak, bár nem mindenkit ismertem fel. Talán egy kezemen megtudnám számolni, hogy név szerint kiket is ismerek közülük. Anna rohangált az asztalok között és mindenkit megkérdezett mit szeretne fogyasztani, még akkor is, ha volt külön egy asztal, ahol minden féle ital ki volt rakva, hogy kiszolgálhassák magukat. Az öt fiú lelkesen beszélgetett egymással, olykor hangosan felnevettek és a többi emberrel is társalgásba kezdtek. Én, csak egy emberre fokuszáltam a tekintetemmel. Harryről le sem tudtam venni a szemem. Annyira szexin nézett ki a mélyen gombolt ingében, ami láttatni engedte ezáltal a mellkasára varrt mintákat. Lenyűgöző látványt nyújtott lénye, úgy egészében. Amikor tekintetünk találkozott megszűnt körülöttem a világ és csak az ő smaragdjait csodáltam. Egy féloldalas mosolyra húzta telt ajkait, amitől a gödröcskéje elő jött. Ha a lábaim eddig nem remegtek volna, akkor most hivatalosan is megkapták volna ezt a címet többszörösen is. Szétestem.
- Kérlek figyeljetek. - szólalt fel egy középkorú férfi, úgy látszik beszédet akar mondani. - Mindenkinek köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent ez számomra és a srácok számára is. Elég kemény, de annál sikeresebb év áll mögöttünk és persze már négy éve úton vagyunk, ami nagy teljesítmény. A negyedik album megjelenését ünnepeljük ezzel a csodás partival. Megköszönném Annának, aki ezt a lenyűgöző helyszínt biztosítja nekünk. Fiúk, mint a menedzseretek köszönöm a kemény munkátokat, a profizmust, amivel minden alkalommal dolgoztok és a remek pillanatokat. Büszkén jelenthetem ki, hogy öröm veletek dolgozni. Mint barátotok, még legalább ennyi sikert kívánok nektek.
Szóval ő a menedzserük, Paul.
- Köszi Paul, mi is szeretünk veled dolgozni és a többiekkel is. Mindenki remek munkát végzett. A zenekar minden alkalommal csodálatosat alakított. Nektek is köszönöm srácok. Harry köszönöm a vicces pillanatokat, Louis köszönöm a türelmedet, Naill köszönöm.. várjuk mit is köszönök? Igen.. a remek kajákat, amiket nem osztasz meg velünk és Zayn köszönöm a hatalmas szívedet, amivel felénk fordulsz. És, akik nélkül ma nem lehetnénk itt, köszönöm a világ legjobb rajongóinak. - Liam beszéde nagyon jó volt, főleg a Naillel kapcsolatos rész, mindenki nevetésben tört ki. Elképesztő, hogy az a fiú mennyire szereti a hasát.
Az este további részében mindenki mondott pár szót a bandából és a meghívottak is felszólaltak. Láthatólag mindenki remekül érezte magát. Nálam eljött az a pont, amikor előkerült a gépem és kattogtatni kezdtem a képeket. Próbáltam mindenkiről készíteni képet, de valahogy mindig Harryhez jukadtam ki. Nem is tudom miért, de tényleg nem. Ő lopva mindig felém pillantott, de azóta nem jött oda hozzám. Zora alig, hogy megérkeztek Niall mellé ült és azóta is együtt nevetgélnek vagy a többiekkel beszélgetnek. Harryvel is többször beszéltek, bár azt nem tudom miről, mert nem hallom a nagy hangzavar miatt. Meg kéne tanulnom szájról olvasni.
- Elkérhetem? - jött a pulthoz egy vörös hajú fiú, akit kivételesen felismertem. Ed Sheeran volt az, akinek a zenéit nagyon szerettem.
- Micsodát? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, nem nagyon értettem mit szeretne.
- Harry küldött, hogy kérjem el a gépedet pár kép erejéig, ha nem bánod. - nézett Harryre, aki pedig rajtam tartotta a tekintetét.
- Rendben. - nyújtottam át a gépemet és néztem, amint Ed elsétál vele és Harry kezébe nyomja azt.
Ő csak rám kacsintott, majd képeket kezdett vele készíteni. A kezéből nem adta ki, csak ő használta és láthatólag nagyon vigyázott rá.
Anna az este vége fele kitolta a hatalmas tortát, ami a FOUR feliratot formálta meg, amit most már tudtam hova tenni. A negyedik album, frappáns. Zora jött felém egy szelettel belőle és elém tolta a kis tányért.
- Neked mentettem meg. - mosolyog rám, majd felugrik a bár székre.
- Köszi. - kóstolom meg a tortát, ami nagyon finom.
- Harry állandóan rólad kérdezgetett. - suttogja nekem.
- Igen? - csillan fel a szemem. Mit kérdezett? Mond már!
- Hát, olyanokat, hogy te mit gondolsz róla, meg, hogy van-e esélye nálad. - oké, állj le vagy kinyírsz az fix.
- Oké, túl sok információ. - nézek rá, kissé rémült ábrázattal.
- Jó, de azért vegyél levegőt. - lehet elfelejtettem kifújni vagy csak szimplán venni.
- Remek ötlet. - mosolygok rá.
- Na vissza megyek, te nem jössz? - kérdez rá. De mennék, csak félek.
- Nem, ha valami elfogy nekem kell újra tölteni. - keresek valami kifogást. Nem túl jó.
- Ha meggondolod magad, tudod hol találsz. - kacsint rám, majd vissza billeg a fiúk asztalához.
Amikor az italok vészesen fogyni kezdtek, a raktárba mentem, hogy feltöltsem a hiányzó darabokat. Éppen fordulnék meg, amikor két kezet éreztem a derekamon, ledermedtem. Vészes lassúsággal fordultam meg, csak azért, hogy szembe találjam magam egy zöld szem párral.
- Csak vissza hoztam a gépedet. - nyújtotta át egyik kezével a gépet, de a másikkal nem engedte el a derekamat.
- Köszi. - dadogva válaszoltam, mint egy komplett idióta.
- Segítsek valamit, Baby? - kérdezett rá, de nem hiszem, hogy ebben szeretne nekem segíteni.
- Ebben szeretnél segíteni? - mutattam a földön heverő italos dobozokra.
- Nem éppen. - kacsintott rám.
- Akkor miben? - tettem fel vágyakozva a kérdést.
- A múltkor valamit nem tettem meg és most szeretnék segíteni magamon. - hajolt közelebb hozzám a mondata közben.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, de a szavaim hiába valók voltak. Csak a szeme és az ajkai között járattam a tekintetem, amikor ő megállapodott a szemeimnél és egy könnyed mozdulattal zárta be kettőnk között az alig pár centi távolságot.
A csókja forró volt és vágyakozó. Vad, de egyben gyengéd is. Falni kezdte az ajkaimat, majd megnyalta az alsó ajkam, bejutásért esedezve. Könnyű szerrel adtam meg vágya tárgyát, így a nyelvét a számban érezhettem másodpercek töredéke alatt. A nyelvünk kegyetlen táncba kezdett, míg levegő hiányában muszáj volt elválnunk egymástól.
- Gondoltam. - nézett rám csillogó szemeivel és a vágy a tekintetében, ha lehet még nagyobb volt.
- Mit? - szavaim elhallva hagyták el duzzadt ajkaimat.
- Hogy édes vagy. - lopott még egy utolsó csókot, majd magamra hagyott a raktárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése